Tóth Árpád novelláinak és válogatott humoreszkjének gyűjteménye az érzékeny lírikus kevéssé ismert oldalát mutatja be.
Impresszionisztikus szecessziós lélektani novelláinak témáit és hangulatát a kiábrándultság, a félelem és a szorongás határozza meg. Balsejtelem, hogy valami történni fog, és egyúttal kínzó gyötrelem amiatt, hogy semmi sem történik. szorongó hősei hol azzal szembesülnek, hogy hiába küzdenek a végzetükkel, és minden marad a régiben, hol pedig azzal, hogy – mivel védtelenek a várható sorscsapásokkal szemben – létezésük katasztrófába torkollik.
A csattanós humoreszkek egy elsüllyedt korszak életvilágába engednek bepillantást. Bennük a részvét és a gúny elválaszthatatlanok egymástól. Egy csalódott és kilátástalan ember keserű megállapításai ezek, aki sírni szeretne, miközben nevettet.
Az alkotókedv gyötrő kohójában született novellák, s az újságírói robotban keletkezett humoreszkek részint élesen elütnek a költő művészien megmunkált híres elégiáitól, részint finoman összecsendülnek azokkal, s ez a sajaátos kettősség a legnagyobb érdekessége a kötetnek.
