“Hiszen hallgatok rád – mondta a torkát fojtogató sírástól eltorzult arccal –, hallgatok rád gyerekkoromtól fogva. Mindenben utánozlak. De hát neked rég elment az eszed, nővérkém, Varja. Most vált nyilvánvalóvá számomra… Nézd meg, hogy nézünk ki – kopaszok vagyunk, trikót hordunk, egy szardíniásdobozon hajózunk, és iszunk, iszunk… És most ez a sakk is…
– De harc folyik – válaszolta a második. – Engesztelhetetlen harc, Hisz nekem is nehéz, Tamara húgocskám.”
„Ottlenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar.” (Háy János)
