A ​tizedik este

• Példány állapota: jó

Az érett összegezés szándéka nem új keletű törekvés Csoóri Sándor pályáján. 1979-ben jelent meg hat előbbi verseskötetéből sűrített gyűjteménye, a Jóslat a te idődről. Felfokozta ebben a válogatásban mindenkori költészetének személyes telítettségét, és prózai kísérő szövegében életműépítő gondjának is nyomatékot adott: „Az elszemélytelenedés nagy háborújában megőrizni a személyiség jelenlétét a világban… Hiába jönne el ablakomig a tenger, a vendéglátó, már semmit se tudnék magamról.”
Új verseskötete, A tizedik este szerves folytonosságot jelent a körkörösen haladó, fokozatosan emelkedő költői pályán. Folytonosságot a személyesség szenvedélyében és a szinte tárgytalanul fájdalmas-elégikus vagy megrendült-himnikus hangolásban. De mintha változna, módosulna is ez az ismerős költői tónus. Megnő, növekszik e versek múltja, visszatekintő távlata:
„A kivilágított, hosszú utcákon végig
valamennyi multammal megjelenek,
valamennyi szegénységemmel, himnuszommal.”

• Szerző: Csoóri Sándor
• Darab: 1
• Állapot: jó