A ​történelem – ahogyan megéltem

• Példány állapota: jó

A ​hozzám legközelebb állók, családom, barátaim, kollégáim egy része évek óta arra ösztönöz, hogy írjam meg emlékirataimat. Ellenálltam, mi több, erős tiltakozással hárítottam el még a gondolatát is. Egyrészt sohasem írtam naplót, nincsenek feljegyzéseim életem különböző eseményeiről, s az emlékezés csapdái, csalóka szelekciója, a tudatos vagy tudat alatti önvédelmi reflexek jól ismertek minden memoárolvasó, s különösen történész előtt. Nem is beszélve arról, hogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy magamról, életem személyes szférájáról az ismeretlen olvasónak írjak.
Most mindezeken az akadályokon túljutottam, s írok. Igaz, nem életem magánszférájáról, családi dolgairól, hanem arról, ahogy megéltem a történelmet, a „rövid 20. század” kétharmadát. Arról, ahogy a történelem nemegyszer átgázolt rajtam, s ahogy végül mégis kikerültem minden csapdájából. Ha beleestem is szakadékokba, kikászálódtam belőlük. Azt szeretném megírni, s ez nem önéletírói, hanem történészi ambíció most már, ahogy a történelem formálta életemet, s ahogy – istenem, mennyi naivitással, mekkora önteltséggel, de visszatekintve számomra mégis az egyedül járható úton – magam is formálni próbáltam a történelmet.

• Szerző: Berend T. Iván
• Állapot: jó