Botorkálok felfelé az úton. Kavics megy a szandálomba. Kék ruhám, amit anyám varrt ócska függönyanyagból, mostanra már csatakos a sártól, és minduntalan beleakad az útszéli bokrokba, amik az ösvényke következő kanyarulatát rejtik a szemünk elől. Vörös vagyok és izzadt, és Mihai a kezemnél fogva húz felfelé, egyre csak felfele.Málnabokrot fedezünk…bővebben
