Anna Rozen

A vágy útvesztőiben

Készleten

Példány állapota: jó

Az első, akivel elkövettem, azt mondta – még abban az időben, amikor vonakodtam és nem hagytam magamat rábeszélni –, hogy „az ember csak akkor ismer igazán egy nőt, ha már lefeküdt vele.”
Én nagyon szerettem volna megismerni őt. Azt már felfogtam, hogy a szája, ez az érzékeny, sima és kicsit mindig nedves, sötéten vöröslő száj ragályos mohósággal kecsegtet.
Álmaimban az elképzelhetetlent is elkövettem vele. De amikor az ágyán feküdtem, még a melltartómat se mertem levenni. Úgy viselkedtem, mint egy ártatlan liba, miközben tudtam, hogy határtalanul merész vagyok. De hogy adjam ezt a tudtára? Összevesztünk, és csak a nyári szünetben, amikor szülők nélkül voltam otthon, mertem végre egy teljesen egyértelmű S. O. S.-üzenetet küldeni, amire nyomban válaszolt.
Amit a mélyreható megismerésről mondott, hát abban teljesen igaza volt. Szüzességem viharos körülmények között elveszett, én meg rájöttem, hogy nem szeretem.

Szerző: Anna Rozen
Darab: 1
Állapot: jó