A virágdíszbe öltözött május havának egyik fenséges ékessége az írisz, régi magyar nevén kékliliom. E virág ábrázolása a szkíták legfelsőbb papi rétegének privilégiuma volt. A kékliliom stilizált változatai kísérik végig eleinket akár arabeszknek, palmettának, keresztnek, rozettának, hármashalomnak, heraldikai, illetve Anjou-liliomnak nevezték is azokat. Ezeket a virágrajzokat már a vaskorban vitték magukkal az Altaj hegységbe az aba nevű szkíták, akik Homérosz idejében még a Kárpát-medencében éltek és 1600 éves távollét után, a honfoglaláskor visszaköltöztek. Az Iliászban őket abioi szkítáknak nevezik, akik „az emberiség legigazságosabbjai”. Tőlük származik az összes fejlett etikai vallás alapgondolata, mely egyben a rabszolgatartó rendszerek elleni harcnak, az ún. népvándorlásnak volt ideológiája. E szellemiség hozta létre az egész kereszténység felett álló ereklyét, a magyar Szent Koronát, melynek újszerű elemzésével is megismerkedhet e műben az érdemes olvasó.
