“Az öreg falépcsők hangosan nyikorogtak, amikor Ádám a padlásra indult. A kisfiú nagyon szerette a nyári forróságban is kellemesen hűvös, félhomályos tetőteret, ahol mindig látott vagy talált valami érdekeset. A zsindelyek közti réseken vékony, aranyló csíkokban ragyogott be a napsugár, és a kis fénynyalábokon néha apró legyek cikáztak át.
