„Egy kép függött a falon, a régi és országszerte híres főkapitány olajportréja, hát nem gondoltam, hogy a lány még nekik is dolgozott. Végül is semmi közöm hozzá. Nincs közöm a múltjához. A szobában csupán két szék állt egymással szemben, köztük egy üveg hamutartó, tucatkellék, afféle kocsmai darab. A mennyezetről hosszú, porpelyhes zsinóron villanykörte lógott alá, és a plafonon vér is sötétlett, vércsöppek sűrű sorozata, mint amikor hirtelen és nagy erővel nyílik meg valamelyik nyaki ér. Különben valahogy csend volt. Zavarba ejtően nagy csend.”
