“Szolzsenyicin ebben a művében valami teljesen szokatlant, előzmény nélkülit kísérel meg véghezvinni. Míg a Gulag szigetvilág inkább hajlik a történelmi krónika irányába, addig A vörös kerék kísérletet tesz, hogy egyaránt hű maradjon a próza természetéhez és a történelemtudomány kritériumaihoz. (…) A csomó mint az írásmód metaforája az orosz irodalomból ismert, főként Dosztojevszkij regényeire jellemző polifonikus regénystruktúra változataként is értelmezhető. A csomóban több szál találkozik, fonódik egybe…” (Részlet Dánél Mónika előszavából)
