“…Sűrű ködpára gyűlt meg az ívlámpák felső szegélyének fényplafonja körül, ragyogásuk kioltotta a csillagokat, s az ég romantikusan üres és meghitten közeli lett, mint a halál, amely lenyúlt néha, és kicsippentette egyik-másikunkat egy totálkáros autó roncsai közül. Ha felmentünk a hátsó sorba, és felálltunk a padra, a stadion kőpereme fölött….
