1989 május 1-én jártam először a ma már nem létező Szovjetunióban. Erősen berozsdásodva ugyan, de még ott lógott akkor a világ egy hatodának egét elhomályosító kommunista vasfüggöny. Az áldatlan emlékű baloldali rendszer nem akarta, hogy a zsidók “feljöjjenek” azaz hazavándoroljanak Erec-Jiszraelbe, Izrael földjére, és még kevésbé, hogy rendszeres zsidó oktatást-nevelést nyújtsanak a gyerekeiknek. A zsidók millióit vágta el Izrael örökségétől és kebelezte be, asszimilálta őket.
Moszkvai látogatásom utolsó estéjén a Nagy Zsinagógában tartottam előadást az Ómer-számlálásról. A Maariv, az esti ima után, tizenegy óra tájban elindultam a szállodám felé. Velem tartott három öreg zsidó; már tudták, hogy másnap hazautazunk.
