1840. március 31-én a fiatal Eötvös szólásra emelkedett a rendi országgyűlés főrendi tábláján. A méltóságos főrendek éppen a zsidók polgárosításáról vitatkoztak; az alsótábla ugyanis feliratban javasolta, hogy az országgyűlés reájuk is terjessze ki a nemeseket megillető polgári jogokat, azaz szüntesse meg a megkülönböztető “türelmi adó”-t. Eötvös minden retorikai képességét felhasználva állott ki a zsidók emancipációjának ügye mellett. Beszédét e szavakkal fejezte be: “nincs semmi ok, mely minket egy oly törvény alkotásától visszatartóztathatna, melyet századunk felvilágosodottabb szelleme kíván, melyet nemzetiségünknek érdeke enged, melyet ezereknek áldása követni fog.”
Beszédével egy időben jelent meg e tanulmánya a Budapesti Szemle lapjain, melyben az “értelem fényénél” vizsgálja meg a zsidók polgárosításának kérdését, s megcáfolva a legismertebb ellenérveket, ugyanarra az eredményre jut, mint beszédében.
