Részlet a könyvből:
Elbeszélésemet azzal végeztem volt, hogy a hargitai pásztorságot letettem s hazajöttem az apai házhoz Csicsóba. Repdeső szárnyaim azonban fenn a rengetegben úgy megkóstolták a szabadságot, hogy immár nem szenvedhettem a családi fészket. Meg is mondtam apámnak, hogy Bolhával együtt városban kívánkozom menni. Apám erre nem szólt semmit, hanem szekeret fogatott s azzal másnap elpályázott a Hargitára, hogy a felszerelésemet hazaszállítsa.
Amikor estefelé megérkezett, én éppen az édesanyám sírjánál voltam s onnét csak alkonyatkor kerültem elé.
– Ho van az erdei egyetmás? – kérdeztem tőle.
– Bétettem a csűrbe – felelte apám.
Bémentünk együtt, hogy számbavegyük a felszerelést, de én mingyárt megszeppenve állottam meg mert az asztalt s a széket s még a tábori ágyat is hazahozta apám, ámbár azok a bank tulajdonát képezték.
– Hát a házat nem hozá el? – kérdeztem.
– Az ott maradt szegény.
