Carl Sandburg

Abraham Lincoln

Készleten

Példány állapota: jó

Serdülő fiú voltam, még amikor egy illionis-i préri-városban olyan férfiakat láttam menetelni, akik Grant és Sherman zászlói alatt harcoltak; olyan öregek elbeszéléseit hallgattam, akik még ismerték Abraham Lincolnt. Húszéves koromban, 1989-ben, mint önkéntes szolgáltam a 6. illinois-i önkéntes alakulatnál, s Porto Rico-i expedíciónkat Nelson A. Miles tábornok vezényelte, aki 1864-ben a potomaci hadsereg több véres ütközetében mint dandártábornok vett részt. Ugyanolyan egyenruhát viseltünk mi is, mint a potomaci hadsereg csapatai: világoskék nadrágot és rézgombos, sötétkék zubbonyt. Átúsztunk a Potomac folyón, és sósvízben is úsztunk – először Charletson Harborban, a Sumter-erőd tövében.
Lincoln emléke akkoriban, az ottani emberek felfogásában úgy élt, mint olyan emberé, aki Illinois talajából és társadalmi környezetéből sarjadt ki. Amikor harminc és egynéhány évvel ezelőtt meg akartam rajzolni Abraham Lincoln portréját, a vidéki ügyvéd és politikus arcképe lebegett a szemem előtt. Mire azonban befejeztem a Préri évek megjelenése és majdnem tizenöt évvel a négykötetes Háborús évek publikálása után, megkíséreltem egy kötetbe sűríteni mindazt, ami Lincoln az ember, és Lincoln az elnök történetében a leglényegesebb.
Ebben a művemben természetesen figyelembe vettem és felhasználtam olyan új adatokat és kutatási eredményeket, amelyek további fényt derítenek Lincoln életére és személyiségére. A Préri éveket az 1920-as évek elején írtam, s az időközben eltelt három évtized alatt igen intenzív kutatómunka folyt Lincoln életének ama szakaszáról, amely elnökké választását megelőzte. Lincoln halála óta nem folyt ilyen szigorú és mindenre kiterjedő vizsgálat a Lincoln életével kapcsolatos adatokról és mítoszokról, mint ebben a harminc évben. A kötet végén különös sorolom fel a felszanált forrásmunkákat és hiteles adatokat. Nem árt itt idézni Paul M. Angle szavait: „Meggyőződésem, hogy a jegyzetek mindenkit zavarnak, kivéve a hivatásos történészeket… Mindazonáltal ha a történetíró korrekt akar lenni olvasóival szemben, aligha kerülheti el az által felhasznált anyagok megemlítését.” Vagy hadd álljon itt James G. Randall rejtélyes megjegyzése: „Lehet, hogy a lábjegyzeteket mindaddig bűnös dolognak tartják, amíg ki nem derül az ártatlanságuk.” A művemben idézett szövegek – négy esettől eltekintve – Lincoln tollából, illetve nyomtatásban megjelent írásaiból származnak: mindezt szóról szór a sic figyelmeztető szócska mellőzésével idéztem. Három esetben fordult elő, hogy Lincoln dadogott az írásban, – de minden bizonnyal ne dadogott az élőszóban.

Szerző: Carl Sandburg
Darab: 1
Állapot: jó