Egyvalamire vigyázzanak csak: óvatosan forgassák, mert esetleg olyan kérdésekre is választ kapnak, amelyeket csak a könyvek elolvasása után szerettek volna föltenni. És ráadásként tartalmaz a kötet két olyan Poirot-novellát, amely itt jelenik meg először magyarul – és talán utoljára is.
John Curran ír könyvtáros, akinek (egyedüliként a világon) Agatha Christie unokája, Mathew Prichard megengedte, hogy feldolgozza nagymamája jegyzetfüzeteit. A Christie-rajongók tudtak a Jegyzetfüzetek létezéséről, de tartalmukról már csak ködös elképzeléseik lehettek. Ebben a könyvben sok mindenre fény derül. Arra például, hogyan tervezte meg a krimiket a krimi királynője, mennyi munkát igényelt egyik vagy másik regénye, honnan merítette az ötleteit, kiket gyanúsított meg, mielőtt eldöntötte, kiből csináljon gyilkost. Aki olvasta önéletrajzát, választ kap a milliókat foglalkoztató kérdésre: hogyan akarta befejezni az “És eljő a halál…”-t. Aki olvasta a “Paddington 16.50”-t, választ kap arra a kérdésre, kihez megy hozzá Lucy Eyelesbarrow… és ez még csak két kérdés!
