Az AGLYUK pont olyan, mint a GOMBLYUK.
Egyikben sincs semmi. De ahogy Gomblyuk nélkül a Gomb, Agylyuk nélkül az Agyunk is ÉRTELMÉT VESZTI! Továbbá e két SEMMI nélkül Kabátunk Viselhetetlen – mi pedig Elviselhetetlenné válunk.
Postásy Csaba harmadik verseskötetében költő-fizikusként jórészt olyan apróbb metafizikai kérdéseket boncolgat, mint például a Lét és Nemlét, Énség és Vénség, Nő vagy nem Nő, Álom és Valóság, Isten és Idő, mondjuk egymás árnyékában – a saját bevallása szerint is csekély sikerrel, néhol kissé trágár, viszont abszurdan szórakoztató vagy éppen felháborítóan szexista, de semmiképpen nem unalmas módon.
Legtöbbször persze őszinte belátás a vége, s szerénytelenül vallja Szókratésszel:
“Csak egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit”,
Ugyanakkor töretlenül hisz az emberi szellem, akarat sajátos alkotó erejében:
“Az álmok nem arra valók, hogy aludjunk közben!”
Ez a könyv a holtakat is felébreszti.
Persze csak ha kedvük van hozzá.
– A Kiadó –
