A groteszk költészet koronázatlan királyát, Christian Morgensternt Akasztófa-énekei, ezek a kimeríthetetlen fantáziáról és nyelvi játékosságról árulkodó költemények tették halhatatlanná. Sokszor valóban a tréfa az egyeduralkodó bennük: a szavak, rímek, ötletek csiszolgatása és kiforgatása; sokszor a világ fonákságainak nevetségessé tételét célozzák ezek a „bukfencek a lehetetlenbe”. Morgenstern a humor segítségével akar egy elgépiesedő és elembertelenedő világ szorításán lazítani, és „egy kis szellemi könnyedséget, vidámságot és szabadságot terjeszteni”. Ezért ajánlja fél évszázad múltán is változatlanul sziporkázó Akasztófa-énekeit “az emberben lakozó gyermeknek.
