Sík Sándor költői hagyatékából összeállított verseskötet. Elsősorban az 1958 és 1963 között keletkezett új verseket, továbbá korábbi, 1948–1958 közötti költeményeket és A keresztút című ciklust tartalmazza. A vallásos élmény, a természet, az öregség, az elmúlás és az emberi helytállás visszatérő témái jelennek meg benne.
