Dobos Tas László Áldozatok című drámatrilógiája a szubjektumot a sartre-i hiábavaló passióban, a weberi varázstalanításban, a heideggeri ittlétben, a jaspersi rejtjelben, a Gabriel Marcel-i teremtő hűségben, a Martin Buber-i Én-Te dialogicitásban, az Emmánuel Lévinas-i transzcendenciában egyaránt láttatja.
A különböző nézőpontokból való szemléltség révén kortárs (dráma) irodalmunkban egyedien és megismételhetetlenül jeleníti meg a szerző a históriába vetett ember egyéni és közösségi perspektíváinak körülhatároltságát és nyitottságát.
