Mendemondák szólnak arról, hogy az i. e. VI. században egy púpos fríg rabszolga, nevezetesen Aesopus írt először állatmeséket. Ezek az erkölcsi, tanító célzatú történetek több sajátossággal is bírnak. Szembetűnő a meseszerű elemek és a jellegzetes mesehangulat hiánya, jellemző ugyanakkor a rövidség, a lényegre szorítkozó, csattanóra épülő befejezés. Ezért az aesopusi mesét nem is lehet hosszasan mesélni a ráérő hallgatók körében; természetes helye az élet sodrában van, gyorsan és szellemesen mondható el, gyakran úgy, mint egy találó, hatásos vicc vagy anekdota. Bízunk benne, hogy a mesék örökérvényű tanulságai egyaránt képesek szórakoztatni, illetve elgondolkodtatni a XXI. század olvasóját.
