1987 október. Indul a repülőgépem Wittenbe.
Miért is megyek?
Egyrészt – ez világos volt – azért, hogy megnézzem mi is lett abból, amiről oly sok éven át itthon olvasgattunk, olvasgattam, a Waldorf-pedagógiából. Hogyan működik – és működik-e – odakint Rudolf Steiner szellemi hagyatéka, a mindig kicsit az obskurantizmus vádja ellen védelmező antopofózia?
Másrészt – és ez volt a szorongató – tudtam, hogy valahogy azt kellene majd kitalálnom, arra is rá kellene jönnöm, hogy – ha a dolog él és olyan, amilyennek én gondolom – hogyan volna hazahozható, itthon megvalósítható…
