Álmos hét könyve IV. – Bizánc

• Példány állapota: jó

A magyar őstörténet iránt hihetetlenül nagy az érdeklődés, miközben a média felsőbb utasításra többnyire szándékosan agyonhallgatja ezeket az információkat. Kis és nagy klub, színházterem, eldugott egyházi intézmény mellett ipari bemutatóterem, vagy akár a szabad ég ad otthont egy-egy előadásnak. Az információéhség nagyobb, mint a napi politikához kapcsolódó gyűléseken szokás, ami igazán elgondolkodtató dolog, mert sehol a világon nincs ez így. Az igaz, hogy a világnak nincs is még egy ilyen történelmi múlttal rendelkező országa, ahol a múlt és a jelen ennyire befolyásolja egymást. A legnagyobb jóra és a legnagyobb rosszra egyaránt van történelmi példánk, másoknál jóval többet átéltünk, mégis nagy a káosz. Előadók és különféle nézetek úgy összecsapnak, mint sehol másutt, iskolák, szabad egyetemek és önkéntesek hirdetik az egyetlen igaz utat, miközben az átlagember azt sem tudja, melyiknek miben lehet igaza, mi a nyilvánvaló igazság és mi a valótlanság, és egyáltalán: miért olyan fontos az, hogy népünk elei ezer, két, vagy háromezer évvel korábban itt, vagy ott hogyan éltek, mit tettek és miként gondolkodtak? Pedig a válasz igen egyszerű, nekünk magyaroknak múltunkban van a jövőnk. Letűnt korszakaink pontos ismerete a legfőbb támaszunk a romokban heverő jelenbéli ország újraépítésére, visszaszerzésére. Más népekhez viszonyítva egyedülálló módon történelmünk a legfőbb erőforrásunk, amit ha birtokolunk, mindenre képessé válunk, ha elveszítjük, mindent elveszítünk.

• Szerző: Kubínyi Tamás
• Állapot: jó