Az Álmoskönyv Krúdy Gyula legkedvesebb művei közé tartozott, s az olvasók is szívesen fogadták. pedig csak egy részét “írta” – az anyag jó részét csak összegyűjtötte, régi álmoskönyvekből, nagyanyja, öreg barátai, fiatal parasztszolgálók s megannyi más ismerőse emlékeiből, vélekedéseiből, és bőven kiegészítve saját följegyzéseivel, mindezt írásba foglalta és csoportosította. Mégis jellegzetes Krúdy-mű jött így létre, mely nemcsak pszichológiai vagy néprajzi tekintetben érdekes: többről van szó – ez a kötet a régi magyar úri osztály szinte teljes tudati leltára… Az álmok leírása s értelmezése mindezek fölött tiszta költészet: játék és képzelet szabad, de sokszor igen mélyértelmű csapongása. Úgy kell olvasni ezeket az álomképeket, mint egy-egy szürrealista verset: gyönyörködni az ötletekben, finom szépségekben, megmosolyogni szellemi bukfenceit – de nem szabad túlságosan komolyan venni.
