Ő maga egyik beszélgetésünkkor főművének nevezte ezt az írását, és én most, amióta elolvashattam, csatlakozom véleményéhez, kis módosítással: ez legeredetibb műve, és a legtöbb gondolati izgalmat ez váltja ki, továbbá ez a legprófétikusabb alkotása. Minthogy eredendően nem művészi vállalkozás, hanem pamflet, esszé és vallomás, a Fövenyóra és a Borisz Dovidovics világteremtő erejével természetesen nem vetekedhet. Két becsületbe gázoló fő váddal kellett Danilonak leszámolnia. Minthogy a Borisz Dovidovics történetei dokumentumokra és fiktív dokumentumokra épültek, az íróra rosszakarói rásütötték a plágium vádját. Levéltárakban összeszedett és ellopdosott históriákról beszéltek, és igyekeztek bebizonyítani, hogy Kis egész életműve lopás. A második vád nacionalista oldalról áradt felé: irodalma mélyen nemzetietlen, sőt mi több, zsidó. Danilo bravúros válaszában igazolja módszerének létjogosultságát, és eredetiségét is, amennyiben kifejti, hogy miben különbözik a hasonló módszereket alkalmazó példáktól.
