Az Andrássy út 60. legközelebbi múltunk történelmének egyelőre feltáratlan, vagy legalábbis nem kellően feltárt fehér foltjaiból veszi tárgyát. Még mindig csak felületesen, csak külsőségeiben dolgoztuk fel ezeket az ún. 50-es éveket. Egyfajta szégyenkezés, rossz értelemben vett szemérem, sőt lelkifurdalás az, ami arra késztet bennünket, hogy lesütött szemmel hallgassunk azokról az időkről. Igaz, van is miről hallgatni, van mit eltitkolni önmagunk elől is. Márpedig – azt hiszem – az egyetlen garancia arra, hogy ilyesmi soha többé ne ismétlődhessék meg, éppenséggel az, ha szembenézünk önnön múltunkkal, ha beismerjük hibáinkat, vétkeinket, bűneinket. Mert akik akkor, 1948 és 1956 között itt éltünk ebben az országban, felelősséggel tartozunk azokért az időkért. Ilyen önmagunkkal való szembenézésnek szánja a szerző ezt a könyvet.
