Arany János 1856-ban megjelent első, reprezentatív gyűjteményes kötete a korszak legfontosabb szépirodalmi újdonsága volt. A kétkötetes munka Arany pályáján is mérföldkőnek számít: itt alakította ki verseinek azt a rendjét, amelyet a későbbi köteteiben csupán bővített, de alapvetően nem módosított.
Az 1856-os kötetkompozícióból megismerhetővé válik Arany ekkori önképe saját költészetéről, és ráirányulhat a figyelem arra is, hogy milyen tudatos szerkesztői szándékok szerint kívánta bemutatni életművét.
