„Folyosó. Amint kilépsz a folyosóra és felkapcsolódik a lámpa, hunyorogni kezdesz. Túl sok a fény, túl sok az új. Szűk a hely, szinte összeroppantanak a falak. Minden tégla életre kel, egyszerre lélegeznek, egyszerre merednek rád, és fürkésznek. Lépéseidet nem tudod koordinálni, a térdeid folyamatosan meg-megroggyannak. Mert minden idegen és ismeretlen.”
A kötet a Fiatal kortárs írók-sorozat negyedik tagja.
