Elmúlt évszázadunk viharos és ellentmondásokkal terhes történelme számolatlanul nevelte ki korunk bonyolult jellemű “hőseit” és “antihőseit”. Karinthy Frigyes mondta: életében senki sem jellemezhető, vagyis amíg “szakálla serken”, elképesztő változásokon megy át. Szalay gyanítja: sok ember halála után is hagy kiismerhetetlen tényezőt maga után. Új kötete kisregény méretben és rövid villanásokban, karikatúra skiccekben közelmúltunk izgalmas egyéniségeit villantja föl, analizálja, néhány vonással mesteri portrét rajzolva róluk. Különféle embereket kap tollvégre: magyar és külföldi írót, gleccserkutató, orosz katonát és balatoni csónakost, fruska gorai szerzetest és magyar festőt, utcák névtelenjeit is, de mindenekelőtt Kardos Györgyöt, az “ezredest”, az elmúlt fél évszázad irodalom- és művelődéstörténetének legmarkánsabb egyéniségét, és Bóka Lászlót, a költőt, az egyetemi tanárt, akinek az élete csupa rejtély, ellentmondás és tragikus végkifejletű volt, nem utolsó sorban azért, mert engedett a mindent tönkretévő hatalomnak.
