Azokban a korszakokban, amikor gyengül az autoritás, az összeomlás biztos jele az, hogy ellenségei erejüket megsokszorozva intéznek ellene támadást, többek között azért, hogy igazolják küszöbön álló hatalomátvételüket. Ez a stratégia még inkább elbizonytalanítja nehezen tartható pozíciójukban azokat, akik továbbra is a hatalom birtokosai maradnak, még szolgalelkűbbé, még engedékenyebbé teszi őket. Izgalmas, a történelemben gyakran megismétlődő kölcsönhatás bontakozik ki, melyet senki sem bátorkodik nevén nevezni: jelesül az egyik autoritás kimúlásáról, és egy másik felemelkedéséről van szó. Eközben pedig mindkettő egyetért abban, hogy maga a hatalom rossz dolog, mitologikus maradvány, amiről mindörökre le kellene mondani, és kollektív módon kellene azt gyakorolni.
