Részlet:
Sötét a város, ráfeküdt az éj,
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták,
Arany szemeiket,
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret
Egyetlenegy kicsiny fény,
Csillámlik ott fönn a magasban,
Bágyadtan s haldokolva,
Mint a beteg merengőnek szeme,
Mint a végső remény.
