Az atomoktól a sajttortáig

Részlet ​a könyvből: Gyuri és Vera konyhai felfedezésekre készül: Szia Dönci! Tudod, hogy általában nem vagyok valami nagy levélíró, sőt írni sem nagyon szeretek, de ez alkalommal, muszáj elmesélnem Neked, hogy az utóbbi időben milyen jól szórakoztunk Verával, a nővéremmel. Az történt ugyanis, hogy Apának szerdánként el kellette mennie valahová, Anya pedig elkísérte: így aztán mi minden szerda este egyedül maradtunk otthon. Gondolj csak bele! Majdnem két hónapon keresztül minden szerda este! Jól megvoltunk Verával, megtanultunk főzni, de közben, akár hiszed, akár nem, igen szórakoztató kémiai és fizikai tapasztalatokat sikerült szereznünk a konyhában.Persze csináltunk jó néhány butaságot, de azért a balesetet rendre „megúsztuk”, mert mindig éppen időben sikerült abbahagynunk, mielőtt még nagyobb baj történt volna. Ha elmesélem ügyetlenségeinket, remélem annyi hasznod lesz belőle, hogy ugyanezeket a baklövéseket Te már nem követed el. Neked elárulom, hogy valahogy bizony tudósok is lettünk, anélkül, hogy észrevettük volna. Kicsit azért, mert gondolkodtunk bizonyos dolgokon, egy kicsit meg azért, mert Miklós nagybátyánknak hála, magyarázatot kaptunk mindazokra a kérdésekre, amelyeket sehogyan sem sikerült megértenünk. Például emlékszem, hogy még régen egyszer pontosan ő mesélte el nekem, hogy minden, amit magunk körül látunk – a fák, a játékok, a házak, de még az emberek is – olyan kis részecskékből állnak, amelyeket molekuláknak nevezünk. Nem tudom miért, de bizony annak idején ezt nem nagyon sikerült felfognom. Mit jelent az például, hogy egy bármilyen golyó vagy rudacska (fából vagy csokoládéból) molekulákból áll? Miklós azt tanácsolta, hogy képzeljem el, hogy a molekulák olyanok, mint a biliárdgolyók, de így sem igen sikerült elképzelnem, hogy miként lesznek a biliárdgolyókból csokoládérudacskák vagy éppenséggel görkorcsolya.