Az egyszerűség útja / Facimbalom

Minden ​egyes szentnek – mint embernek – különös, sajátságos az élete. Minél inkább sikerül követnie Krisztust, annál áttetszőbb, világosabb lesz az életútja.
Az Egyház „alter Christus”, a második Krisztus névvel tisztelte meg Assisi Ferencet. Egyetlen szent sem kapott annyi nevet a történelem folyamán, mint az, akit Giovanni, Jánosnak kereszteltek. Akit apja, Bernardone Péter „Francesco”, franciácska névvel becézett. Ezzel is vonul be a történelembe.
„A Poverello, Isten szegénykéje, Trubadur, Bruder Immerfroh, Isten lovagja, bolondja, zsonglőre, A legszeretetreméltóbb szent, Mennyei kommunista, Forradalmár, A legtermészetesebb szent” jelzőket adták neki.
Az ő egyetlen vágya pedig az volt, hogy egyszerű legyen, mint az Úr akarata, mint a Nap Testvér, a Hold Nővér, vagy éppen Halál Nővér – és a Szeretet.

Életem egyik nagy – ha nem a legnagyobb – ajándéka az volt, hogy szent Ferenc a családjába fogadott. Nemcsak befogadott, meg is tűrt.
És lám, most még írásaimat is megtűri a maga írásai mellet itt e könyvben.
Egy födél alatt lakhatom hát ismét ővele. Fénnyel az árnyék.

Szedő Dénes