„Országúthy rágyújtott.
Tudom, mitől menekülök, de nem tudom, mit keresek.
Ha nem ismerjük a kikötőt, nem lesz jó szelünk soha. Országúthy felállt, és kilépett a folyosóra. Nekitámaszkodott az ajtónak. A hamut gondosan a tartóba ütögette, akár ha százan látnák.
[…]
Ha egy normális ember magába néz, nem becsüli sokra önmagát.
Csak az üresek ismerik magukat, mondta a hang.
Ha szerencsés vagy, sose ismered meg önmagad, mondta szívében Országúthy.
Ha meg balszerencsés, akkor meg az emberek nem fognak soha, mondta a hang.”
