Az ​első 100 évünk – A magyar kosárlabdázás története

• Példány állapota: jó

„E játék eleven és erélyes, gyors megfigyelés, megítélést és cselekvést kíván. A játékosnak egy pillanat akatt jekk a helyet és időt megítélni, ugrani vagy futni, hogy a labdát kell helyen megkapva, gyors elhatározással pártja alkalmas tagjának tovább dobja, ügyelve, hogy ne hibázzon. Így a játékosban bátorságot, az önbizalmat, az önfegyelmet, az ügyességet és a találékonyságot fejleszti”

„Én már magyar gyermekeket láttam, amint másznak a falra, és bekalapálják a gyűrűt, Pesten, vidéken, nagy és kis városokban egyaránt. Láttam, amint a játszótereken felállítják az első szabályos állványt és utána sokat, nagyon sokat, azután láttam a gyerekeket a palánkok körül. Láttam, hogy ontják a tehetségeket a kosárlabdagrundok. Sajnos mindez csak álom eddig. De csak eddig. Szeressük ezt a szép és nemes játékot, szerettessük meg sok emberrel, mert akkor az álom valóra válik.”

A kedves olvasónak is szeretettel kívánjuk mindazt az örömet, amit könyvünk írása kapcsán az anyaggyűjtés és az élmények felidézése nekünk jelentett. Könyvünkben adatközlőként gondolatokat, információkat, tárgyak fotóit, megsárgult dokumentumokat, fényképeket tettünk közzé, rögzítettünk. Talán még az utolsó pillanatban – megmentve a feledéstől…

• Szerző: Zsíros Tibor · Gyimesi János
• Darab: 1
• Állapot: jó