Az ​én Európám – Két esszé az úgynevezett Közép-Európáról

• Példány állapota: jó

“…ebben ​az örök átmeneti zónában, ebben az olyannyira anakronisztikus egységes kultúrtérben, ahol, ha örökös késéssel is, még mindig közlekednek a puha üléses ahrensdorfi vagonok a felirattal: Vereinigter Schienenfahrzeugbau der Deutschen Demokratischen Republik, (…) ezeken a földeken Európa és Nem-Európa között milliószám élnek emberek, akiktől elrabolták a hajdani paradicsomot – most zavarodottak, dühösek, fáradtak. Múlt iránti szerelmük az egeket ostromolja, az „egykoriak” sajátos alfajai ők. Hagyják őket békében holmi jövővel. A jövő fekete lyuk, a temetői szolgáltatások naponta emelkedő árai, ez a jövő.
(Jurij Andruhovics)

„Tizenvalahány éve lakom ezen a vidéken, s lassan kezdem érteni, mi hozott ide. Egyszerűen a közép-európai síkság lakójának ösztöne. Kezdetben persze alig tudatosult bennem, csak fokozatosan alakult át sejtéssé, majd – ki tudja – talán reflexióvá is. (…) Én – a mazóviai rónák fia – mindenesetre örökös huzatot éreztem, keletről nyugatra és nyugatról keletre robogó, szüntelen légvonatot. Néha a közönséges szél szószerinti alakját öltötte, néha a nyitott, korlátok nélküli szakadék metaforikus formáját, hogy végül konkretizálódjon kissé a történelem viharaként, amelynek iránya meglepően könnyen megjósolható: erre vagy arra, de mindig errefelé.”
(Andrzej Stasiuk)

• Szerző: Andrzej Stasiuk · Jurij Andruhovics
• Darab: 1
• Állapot: jó