Fázós áprilisi nap volt, 1622-t írtak. A zöld bársony kárpittal kipárnázott hintó belsejében két hölgy ült némaságba burkolózva. A csinos társalkodónő, aggódva pillantott úrnőjére: a hercegnőt még sosem látta ilyen feszültnek. Mi lelhette a királyság legszebb, legirigyeltebb hölgyét? Marie-Aimée de Rohan-Montbazont tizenhét évesen adták férjhez az ifjú XIII. Lajos király jó barátjához, Charles d’Alberthez, Luynes dúsgazdag, de élvhajhász hercegéhez. Marié álmodozásra indított minden férfit, még a királyt vagy a pápát is! Mindene megvolt hozzá: vonzerő, ragyogás, báj, szépség, s egyben élénk szellem és ellenállhatatlan életöröm. Mosolya minden szívet megnyitott előtte, túláradó nevetése megenyhítette a legszigorúbb matrónákat is. S most, nem sokkal azután, hogy megözvegyült, királyi parancsra mennie kell…
