„Olyanok szólalnak meg ebben a könyvben, akik Antall útját az ismeretlenségből kísérhették 1990-ig, miniszterelnökké választásáig, esetleg még tovább. Vagyis nem a bebalzsamozható vagy szoborrá merevíthető államférfit ismerték meg benne, hanem a kedves, életszerető srácot, a jövő jeleit már már magán viselő kamaszfiút, egyetemistát, tanárt vagy kutatót, vagy a helyzetek fölé nőtt ellenzéki politikust. Akit rendkívüli édesapja vont be a háború alatt természetszerűen a politikai cselekvésbe. Aki – milyen jellegzetes – kamaszfiúként a Somló-hegy tetejéről nézi végig 1945-ben a németek visszavonulását és az oroszok bejövetelét. Aki mindenütt mozgatója lesz szűkebb közössége világának. Aki remekül úszik, imádja a lovakat, gyűjti a nagy politikusokról szóló lapkivágásokat. Aki eleganciájáról, humoráról, tartásáról híres. Aki megbabonázza diákjait, és szinte mindenkit elbájol, aki kapcsolatba kerül vele…”
