E hiánypótló kötet elsősorban a személyes istenképet valló világnézet elemzésével, illetve a Krisna-tudat lételméletével foglalkozik. Legteljesebb méltóságában mutatja be mindkettőt, ezért különleges gyöngyszeme a védikus irodalomnak. Nem az elmebeli tudást vagy a lételméletet tartja a legfontosabbnak, hanem az eksztázist, a szépséget és a harmóniát, azaz a rasát. Egyedülálló értekezés ez, amely a teizmust az intellektuális zsonglőrködés síkjáról a rasa, az íz birodalmába emeli. Az életrajzi mű lenyűgözően mutatja be az Isteni Szeretet természetrajzát.
