A “könyv népe” – így nevezték a zsidóságot és a kereszténységet az iszlámban. De vajon milyen is volt az ókorban ez a könyv, mindenekelőtt a héber Szentírás a maga fizikai valóságában? Milyen tintával, milyen betűkkel írták? Hogyan másolták, óvták öltöztették? Mikortól kezdik tekercs helyett a mai könyvalak ősére, kódexre írni a szent szövegeket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az ókori zsidó irodalom forrásaiban Blau Lajos (1871-1936) a budapesti Rabbiképző Intézet rektora, a Talmud és az ókori zsidó kultúrtörténet világhírű tudósa. Időtálló megállapításai közé tartozik a tanítványok által sokat idézett szentencia: “egy tintacsepp hagyomány többet ér, mint egy tintatartó éleselméjűség, és egy szem igazság tanulságosabb, mint egy véka feltevés”. A qumráni tekercsek, melyeknek felfedezését – a tudomány nagy kárára – nem érhette meg, valóban számos vonatkozásban megerősítik Az óhéber könyvben összegyűjtött és rendszerezett talmudi adatok hitelességét.
