Az ólomkristály

Egy érett, érzékeny ember természetes állapota a jól kifejlett boldogtalanság Francis Scott Fitzgerald az 1920-as években üstökösként tűnt fel az amerikai irodalom egén, s éppoly hirtelen szállt le újra az ismeretlenségbe. Az utóbbi időben azonban világszerte reneszánszát éli, s Hemingway mellett őt tartják az amerikai novellaírás legnagyobb XX. századi mesterének. Teljes joggal: a kötetünkben szereplő válogatott novellák kivétel nélkül feledhetetlen remekművek. Hőseik az ,,elveszett nemzedék” tagjai, akik az első világháború után győztesen tértek vissza az európai harcmezőkről, s mivel nem találták helyüket hazájukban, nem láttak maguk előtt értelmes életcélt, látványosan siratták el ifjúságukat, a puritán-pionír Amerika eszményeit, s szenvedélyes-botrányos szerelmekben, féktelen italozásban, sportban kerestek menedéket, feloldódni a néger dzsessz első virágkorában a muzsikához menekültek. Az író maga sem sokban különbözött hőseitől: novellái tele vannak önéletrajzi vonatkozásokkal, kifejezik a pályakezdés ujjongó örömét, a kiábrándulást, idegösszeomlást, alkoholizmust, a küzdelmet a gyógyulásért s utolsó éveinek filozofikus-ironikus hangulatát. Nagy író, nagy sors, izgalmas, művészi kordokumentum és letehetetlen olvasmány: így summázható Fitzgerald élete és műve, ez csillan meg – mintegy tükörcserépben – a kötetünkben található novellákban.