– Mi újság? Mit talált, Lawrence? Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre. – Ajándékot.- Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni?Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna. – Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és… figyelmeztetni akarnak valamire. – Te jó ég! Mire?- Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát. – Egy kalappal?- Nézze csak meg, mi van benne!Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott. – Mi… ez?Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem. – Vér, Mr. De Leon – mondtam komoran – Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos hát, valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban. De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott. – Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni!…
