Munkát cseréljen, aki hazát cserél… Vagy fordítva: hazát cseréljen, aki munkát cserélne? Az Európai Unió polgárainak ma alig két százaléka lakik – él, tanul és dolgozik – szülőhazájában. Mégis egyre többen élnek a szabad munkavállalás lehetőségével, legalábbis azokban az országokban, amelyekben már lehet. A keletiek csatlakozása 2004 májusa óta Nagy Nagy-Britanniában lehet. Hogyan? Milyen sikerrel? Milyen nehézségek árán?Vajon befogadják, megtűrik-e a legújabb kori nomádokat? És a nomádok vajon hogyan állják a megpróbáltatásokat?
Mészáros Antónia riportkönyve igazi emberi sorsokat mutat be, nem holmi tendenciákat vagy statisztikai összefüggéseket. Hanem makacs hajléktalanokat és magasan képzett főorvosokat, elszánt napszámosokat és mindazokat, akik nekivágtak. Elmentek egy napfényesebbnek remélt életért a ködös Albionba. Amióta kimerészkedtünk a barlangból, nem félünk a vándorlástól. Legalábbis nincs mersze félni annak, aki úgy érzi: másutt csak jobb lehet, mint otthon. Kockázat nélkül nincs nyereség. És sokaknak végül sikerül is. De mi történik akkor, ha idegenben fájóbb a kudarc, mint otthon volt?
A nyomon követett sorsokban ott rejlik a válasz – és persze mindig egy újabb kérdés is.
