Zalán Tibor gyakorló dramaturg, színházi ember. Belülről ismeri a színház világát, tud színházban gondolkodni. Pontosan tisztában van az alapvető, korokon átívelő s magát makacsul tartó drámatörténeti dilemmával. “Drámaválság” és “válságdráma” problémáját írásainak egyenesen a középpontjába állítja.A “válságvilágnak” azzal az egyszerre nyomasztó és riasztó valóságosságával, amely a Zalán-drámáknak, legalábbis a felszínen, mindig is a sajátjuk volt, a közönség a legutóbbi időszakban a saját mindennapjai munkahelyi és társas kapcsolatai, közéleti vagy televíziós “produkció” során közvetlenül szembesül. A Zalán-dráma középpontjában nincsen semmi, pontosabb a Semmi (a hiány, a kiürülés, a mindent átható válság) van. A drámát semmiféle istenség, hit, eszme vagy éppen a várakozás reménye sem tarthatja már egyben. A dráma nem a világ, az élet teljességének visszatükrözésére tör, nem a társadalmi és történelmi folyamatok hű tükörképét kívánja adni, s nem is az expresszivitás, a szépség.
