“Az elefántok országában nagy az öröm: békét kötöttek az orszarvúakkal, és az Idős Hölgy, Babar és Celesztína jó barátja is megígérte, hogy velük marad. Az Idős Hölgy gyakran mond mesét az elefántgyerekeknek. Ilyenkor majmocskája, Zefír, a fán ülve hallgatja őt. Miután Celesztínát az Idős Hölgy társaságában hagyta, Babar király sétára indult a nagy tó körül Kornéliusszal, a legöregebb és legbölcsebb elefánttal. – Olyan szép ez a táj – mondja Babar -, alig várom mindennap a reggelt, hogy ismét láthassam.” – kezdődik a mese.
