Balatoni gőzhajózás

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Állami Könyvterjesztő Vállalat
• Kiadás éve: 1983
• ISBN: 9630221667
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 67

Az ​eszme „Balatonra gőzöst állítni” közvetlen nem enyim. Én annak csak egyik közvetett ügyvivője vagyok, és mint illyes szólalok itt fel. Ámde azért, és mert itéletem szerint tán hasznosbat is lehetett volna hozni szőnyegre, s némiek még tán sürgetőbbek is – azért, mondom, a balatoni gőzhajózást is köz figyelemre méltó tárgynak tartom, melly, részemrül legalább, biztosan számíthat a legőszintébb hozzájárulásra.

Mi magyarok már sokat kezdettünk soron kívül. És több esetben vajmi jól tettük, hogy így cselekedtünk. Nem kezdhetvén az ‘első teendővel’ kezdettünk a ‘másodikkal’ melly majd maga után rántja az ‘elsőt’, ha t. i. el nem alszunk, és sürgetjük azt. Igy például a váltótörvény tulajdonkép nem volt ‘első teendő’; igy a budapesti lánczhíd sem. Hitelintézet és országos közlekedések lettek volna e két tekintetben az elsők. De valljon ráállott volna-e az 52 vármegye sat. sat. mind arra, mi nélkül hitelintézetnek nincs valódilag általános alapja? s valljon kész lett volna-e az egyetemes kiváltságos szintúgy kivenni vámos utakon egyegy garasát sőt huszasát zsebébül, valamint majd szépen kiveendi krajczárát a budapesti hídon? Bizony alig! S ekkép, mint mondám, nem volt olly rosz számítás ez esetekben a később teendőkkel kezdeni, mik okvetlen maguk után vonják az elsőbbeket. Mert hogy ne tegyen a magyar semmit is, miszerint végpusztulásának, mellybe a váltótörvény már már dönti, elejét vegye, mi egyedül tökéletes alapra állított hitelintézet által történnék biztosan meg; és hogy a nem sokára bevégzendő budapesti állóhídhoz, melly ugy fog állni a két part közt mint egy csinos kis czukrászmű, a haza legtöbb részeiből jobbadán csak locspocs, megnemszűnő fenakadások közt, sőt néha éppen ne lehessen közelítni: attul nem tarthatunk, ha – és aztán igaz, minden e kis h a körül forog – kisded kis babérinkon el nem alszunk, de mozgunk, mozgunk kettőztetett állhatatossággal megnemszünőleg mindaddig, mig mostohább körülményeink daczára is elérjük valahára a logikaibb ‘egymásután’ szabadabb cselekvés-körét.

‘A Balatonra gőzöst állítni’ körülbelül, s kivált europai szemüvegen nézve keresztül, szintezen viszonyok közé sorozható, mintha t. i. nem volna a legsürgetőbb teendőknek egyike. S ugyanis az europai egyéb tavakra a partjaikon fekvő nagyobb és számosb városok s az ezek közti élénkebb közlekedési szükség idézték elé a rajtuk evező gőzösöket; míg a Balaton partjain alig fekszik nagyobb hely, alig van kereskedési mozgalom, s igy ezek létét viszont a gőzösök nagyobb élénkséget szülő fel- s alájárása fogná előteremteni, ha t. i. el nem alszunk, és csak kis része találkozik bennünk azon életerőnek, mellynek szövetséges Amerika köszöni olly példátlan felvirágzását, hol, mint tudva van, alig létezik bármilly vadonság közti víz, mellyre tüstént ‘s mindenek előtt gőzöst ne állítnának, melly aztán szabadabb közlekedés megnyitása által maga után vonja a partok haszonvételét, házakkal s végkép virágzó városokkali ellátását.

Jelen tárgyat illetőleg a kérdés tehát az, valljon kivánatos-e, szövetséges Amerika példáját e tekintetben követni? és ha igen, ennek eszközlése valljon közvetlen kinek tiszte? Az elsőre könnyű a válasz; mert hogy Magyarország szinte legkiesb magyar vidékét elhanyagolt állapotábul kiemelni olly szempont, melly minden hű hazafinak legközelebb fekszik érdekében, azon én legalább kételkedni nem tudok; midőn annak elhatárzása, hogy a dolog közvetlen eszközlése tulajdonképen kit illet, még könnyebb, mert ugyan kit illethetne a világhátán mást, mint legközelebbrül is Somogy, Veszprém és Zala megyék balatonparti birtokosait, és tüstént ezek után az érintett megyék belebb lakó földtulajdonosit; mert hiszen ha ezek nem szeretik magukat eléggé, miszerint az eszmét létesítsék, ugyan, kérdem, miért szeresse annyira őket bárki más? Nincs ok rá. Pedig valóban csak önszeretet kell az illetők részérül a tárgy meginditása- s végbevitelére. Minthogy csak egyetlen egy gőzösnek megjelenése is a Balatonon olly fordulatot tenne e gyönyörű víztükör mostani szunyadozó létén, annyira nevelné az egész vidék életerejét, s olly hosszú lánczolatát következtetné a legszebb s előre ki sem számítható kifejtéseknek, miszerint a somogy- veszprém- és zalai földbirtokosok és lakosok mintegy bűbáj-vessző által jelen létükbül kiemelve csakhamar olly állapot közt lelnék magukat, melly a mostanihoz ugy állna mint májusi reg decemberi esthez, s melly ekkép a mostaninál módnélkül kellemesb és hasznosb is volna.

Nem fogna ugyan ez átalakulás pillanat alatt végbemenni, mert – ha csalni nem akarjuk magunkat – bizony még igen is fejletlen állapotban hervadoz jelenleg a balatoni partvidék; de hogy előbb utóbb bizonyosan végbemenend, a mennyiben t. i. többé kevesebbé fogják az illetők öntözgetni az elültetett plántát, az legkisebb kétséget sem szenved; mert ceteris paribus valamint töknek minden bizonynyal örökké csak tök lesz fia, ugy a makknak okvetlen mindig tölgy!