Ennek a könyvnek a főszereplője a világszerte ismert magyar Kelet-kutató, nyelvtudós és író, Vámbéry Ármin a csallóközi Dunaszerdahelyt tekintette szülővárosának (jóllehet a Pozsony melletti Szentgyörgyön látta meg a napvilágot). Keleti utazásából, az Aral-tó mellől Magyarországra hozott egy fiatal tatár-üzbég mollát (mohamedán szerzetesjelöltet), aki Mollah Iszhak, Molla Szadik, Csagatai Izsák néven haláláig Magyarországon élt, és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában lett altiszt, egyszersmind Vámbéry professzor mellett inaskodott. A Fejér megyei Velence falu temetőjében álló sírköve előtt száztíz éve tisztelegnek a látogatók és a zarándokok. Csak Gül Baba és II. Szulejmán magyarországi emlékhelyének látogatottsága hasonlítható az övéhez. Csagatai Izsák íróként is ismert: üzbégre fordította Arany Jánosnak Rege a csodaszarvasról című versét (Adsájib szujgunnun hikájeti), üzbég mesét közölt magyarul, közreműködött mint „nyelvi referencia”, mint Élő Szótár csagatáj-török szövegkiadások és tanulmányok létrejöttében. „Vámbéry és tatárja” összetartoztak, legendáriumuk máig élő, számos anekdota keletkezett róluk.
