Málnássy Éva karácsonya nem volt olyan boldog, mint az előző esztendőkben. A tizenhétesztendős Bébi ép ugy megőrizte pajkos természetességét, mint a bakfis Bébike, s ép ugy kívánta a gyerekes játékot, mint azelőtt. Máli néni azonban annyi komolyságot követelt hugocskájától, mint egy felnőtt kisasszonytól, s ez a folytonos rendreutasitás, komolykodás és szemrehányás, még Málnássy ezredes fiacskájának a galambepéjét is felforralta! Karácsony hetében éppen haragban volt Máli nénivel, s ezért telt olyan szomoruan a szép ünnep. Az örömcsepp kicsordult a pohárból, annál is inkább, mert Liza epedve várt levele sem érkezett meg idejekorán. Karácsony utáni napon azonban hatalmas dobozt hozott a postás a Málnássy kastélyba. Liza elkésett ajándéka volt, Máli néni nyomban nekiesett a postacsomagnak és gyorsan kiszedte a tartalmát.
– A drága Liza! – suttogta meghatottan a néni. Senkiről sem feledkezett meg!
Édesapjának egy csodaszép házikabátot küldött, Máli néninek egy fekete csipkekendőt, Bébinek pedig egy rózsaszínű krepp báliruhát kristálygyöngyökkel és vadrózsabimbókkal díszítve. A néni majd elájult örömteljes meglepetésében.
