“Mikor az ember tollat vesz kezébe, hogy rögzítse bizalmas emberi tapasztalatok emlékét, mindig az emberekhez akar beszélni…” A kötet mindkét regényének “hőse” magányos, és naplót ír. E feljegyzésekből bontakozik ki egy megszállottá váló tanár (Bébi vagy az első szerelem – 1928) és egy az élete lényeges kérdéseivel szembesülő zongoraművész (A nővér – 1946) sorsa. Mindkét regény először jelenik meg eredeti kiadása óta.
