Rum Attila

Bernáth Aurél – A magyar festészet mesterei 22.

Elfogyott

Példány állapota: jó
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2010
ISBN: 9789630690731
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 155

Bernáth Aurél Utak Pannóniából című önéletrajzi kötetében örökítette meg a következő, a nagyközönség képzőművészeti érdeklődését karikírozó s így jócskán túlzó, ám mégsem csekély igazságot tartalmazó gondolatot: „Az embereket általában öt esetben érdekli komolyan a festett kép: 1. ha szabadban készül, 2. ha öröklik, 3. ha egy kiállításon felháborodásból beszakítják, 4. ha ellopják, 5. ha pornografikus”. Az ismeretlen tréfamester öt pontjába foglaltak alapján Bernáth művészete alig tarthatna számot a nyilvánosság figyelmére, mivel: 1. bár kisebb akvarelleket egész életében szívesen alkotott a szabadban, csupán nagybányai szabadiskolás pályakezdőként festett néhány olajképet jó impresszionista hagyomány szerint, 2. a képek öröklése a magánöröm kategóriájába tartozik, 3. tudomásom szerint Bernáth-művet sem kiállításon, sem egyéb helyen szándékolt inzultus még nem ért, 4. a második világháború idején néhány műve eltűnt a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumból, a Magyar Kereskedelmi Bank őrzésére bízott válogatott kollekcióját pedig a szovjet megszállók tévedésből hadizsákmánynak tekintették, és végül 5. a mesternek egyetlen pornografikus műve sem ismert. Mindezek ellenére Bernáth Aurél a XX. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, és művészetpedagógiai tevékenysége nyomán kora egyik legnagyobb hatású mestere. Művészetével, mely az 1930-as években teljesedett ki, a kortárs európai festészet élvonalába emelkedett. Művészi fejlődésének fontos állomása volt 1931 -es berlini kiállítása, amelyről a korszak egyik legbefolyásosabb műkritikusa, a német Julius Meier-Graefe a következőket írta: „A magyar festészetből eddig leginkább Munkácsy nagyszerű fekete vázlatait, valamint Leibl barátját, Szinyeit ismertük, aki az impresszionizmus egy röpke visszfényét vitte el hazájába,- a fiatalabbak közül főként még Rippl-Rónait. Most azonban ezt a Bernáth Aurélt a jövőben szintén a nagy magyar reprezentáns művészek közé kell számítanunk. Vájjon akad-e Pesten még több vele egyívású festő is? Magyarország ezzel az egy festőjével éppúgy, mint Norvégia egykor Munchhal, azoknak a modern művésznépeknek a sorába nyomul előre, amelyekre ezután nagyon fel kell figyelnünk.”